Jaj, ezek a hideg januárok. Nem is csodálom, hogy Kölcsei anno 1823-ban inkább maradt a meleg szobában és verset korrektúrázott. De most nem róla akartam mesélni, hanem egy napról,
Január 24-ről.
Nagyon hideg volt azon a télen is. A Duna jege befagyott és így könnyedén át lehetett sétálni a két partja között Budáról Pestre vagy Pestről Budára. Sőt. Meg is lehetett állni rajta egy rövidke időre és ezen a napon, 1458. január 24-én, igazán érdemes is volt. Ugyanis királyt választottak a magyar urak. Ott a jégen. A fiatalabb Hunyadi fiút, Mátyást. Aki személyesen nem lehetett ott, mert éppen Prágában volt. Fogságban. (Sebaj, legközelebb már királyként tért oda (is) vissza.) I. Mátyás, aki a magyar történelem és mesevilág legendás királya lett.
Sok-sok évvel később valaki megint írt. Vagyis inkább diktált. Egy parancsot a 2. magyar hadseregnek. ‘A magyar hadsereg elvesztette becsületét…’ 1943-at írunk, január 24-ét és a magyar parancsnokság törzsszállásán vagyunk a keleti fronton. Jány Gusztáv vezérezredes végtelenül kimerült és az összeomlás szélén áll, ahogy a katonái is a fronton. A különbség, hogy katonáinak ez a parancs lesz a ‘kegyelem döfés’, kiből dühöt kiből pedig teljes elkeseredettséget váltva ki. Sokan közülük már egy éve vannak a fronton és igyekeznek kitartani a túlerővel szemben. A Január 12-i szovjet összehangolt támadás viszont kegyetlen és hiába minden hősiesség a magyar csapatok kénytelenek megkezdeni a visszavonulást. Nemritkán -40 fokban, élelem vagy egyéb utánpótlás nélkül, gyalogosan több 100 kilométert megtéve. Sokan csak ezen borzalmak után, megérkezve a gyülekezési helyre, kapták kézhez az elhíresült parancsot.
Január 24. Hol egy felemelkedés kezdete, hol pedig egy összeomlás vége volt a magyar történelemben.
Mellékletek: I. Mátyás utazásait ábrázoló térkép. http://matyaskiraly.mnl.gov.hu/
Jány Gusztáv hadsereg parancsa és január 12-i szovjet támadás térképe.
