Ki emlékszik az iskolai ünnepségekre, amiket gyermekként végig ült? Ki emlékszik ezekre úgy, hogy izgalmasak és jók voltak? Hogy megértette miért ül talpig ünneplőben ott és nem csak az elmaradt óráknak lelkesedett? Netán, még élvezte is a műsort!
Belgiumban immáron második éve, rendezek megemlékezéseket az itteni magyar gyerekeknek. Ezek során arra törekszem, hogy valahogy közelebb hozzam hozzájuk a nemzeti ünnepek kapcsán a magyar történelmet. Itt nagyobb a tét, mert nem csak egy végigunatkozott lyukas órát jelent, hanem talán a kötődését is a magyar kultúrához. Ha élvezik a foglalkozást és jól csinálom, akkor érdekelni is fogja őket. Akkor kérdezni fognak és utána fognak olvasni.
Az 1956-os októberi forradalom egy olyan évforduló, amely nagyon sok lehetőséget rejt magában ebből a szempontból. Nem volt beláthatatlanul régen, ezért szerencsére még bőséggel vannak olyanok, akik emlékeznek a forradalom napjaira. Sőt olyanok is, akik tevékenyen részt vettek benne. Márpedig ez nagy kincs minden szempontból.
Ahogy én tapasztaltam nincs annál magával ragadóbb élmény, mint amikor egy volt forradalmár meséli el a saját történetét. Nemcsak a gyerekek számára az, hanem bizony a felnőtteknek is.
Idén Keszei Imrét kértem meg (akinek ezúton is nagyon-nagy köszönet, hogy elvállalta), hogy mondja el saját élményeit az ’56-os forradalomról. Az elbeszélést kiegészítettem a történelmi tényekkel, adatokkal és képekkel, de a ‘munka’ oroszlán részét Imre végezte. Mesélt. A gyerekek pedig figyeltek és izgultak. Felszisszentek, amikor a megtorlásokhoz érkeztünk, mert érezték az igazságtalanságot. A végén pedig, kérdeztek. Maguktól, minden noszogatás nélkül.
A foglalkozást egy kalandjátékkal zártuk. A játék kerettörténete a Corvin köz védelme volt. Ők voltak a ‘pesti srácok’, akik a forradalom mellett harcoltak és jöttek az orosz tankok. Hősiesen helyt álltak.
Ezek a gyerekek nem unatkoztak és nekik már bizonyosan bír tartalommal a közelgő október 23-a. Ez pedig nekem is nagy élmény.
