Vérnyúl és társai a középkorban. Avagy a nyúl alakváltozásai.

A nyuszi kedves és pihe-puha kis állat. Az ártatlanság, kiszolgáltatottság jelképe.

Ez az ábrázolás volt az elterjedt a középkorban is. Leggyakrabban. Mert néha a nyulak rémes dolgokra ragadtatták magukat és üldözöttből üldözővé váltak.

Sőt! Rémes dolgokat tettek a csigák segítségével! Vagy valami csigához hasonló izékkel.

Sem ember, sem állat nem volt biztonságban tőlük!

Legalábbis egyes kódexek az úgynevezett drollery vagy drolerie szerint. Ezek olyan középkori képzőművészeti alkotások, ábrázolások voltak, amelyek a világot a sarkukból kifordítva mutatták meg. A vicc kedvéért , szatirikusan ábrázolták azt.

A középkorban egyfelől eleve viccesnek érezték ezt a fajta fordított világot. Másfelől pedig, akit már egy ilyen kis védtelen nyuszi is elkap az tényleg meg is érdemli – gondolták.

Tehát a Monthy Python-nak igaza volt és a vérnyúl létezett. A kódexek lapjain mindenképpen.

Aztán a 16. században, talán egy félreértés miatt, a nyulak új szerepet kaptak és most tojást tojnak és festenek húsvétkor.

Történet ugyanis, hogy egyes német területen gyöngytyúkot illeve annak tojását adták egymásnak az emberek húsvétkor. Talán félrehallás miatt – szerintem nem hasonlít annyira a két szó, de ki tudja – a gyöngytyúkból nyúl lett és így alakul ki ez az új szokás.

Furcsák voltak a fenti képek? Vérnyúl meg ilyenek. Tök lököttek voltak ezek a középkoriak.

Akkor most gondoljunk bele abba, hogy milyen képet vágnak egy 12. századi ember a tojásokat festegető nyuszis képeslapok láttán.

Na ugye, na ugye!

Boldog húsvétot!

Források: https://justhistoryposts.com/ ; https://www.thisiscolossal.com/ ; en.wikipedia.org; http://www.openculture.com/