A Határtalan történelmet 2017-ben hoztam létre Belgiumban, Brüsszelben, ahol élek. Az volt a célom, hogy a magyar történelmet az itt élő magyar, részben magyar gyerekekkel megismertessem. A magyar hagyományok átadása mellett lényegesnek tartom az önismeret fejlesztését. Fontos látniuk a sajátosságokat és az azonos pontokat a kultúrákban és a történelelemben. Igyekszem a szülőknek is segíteni, hogy otthon tudjanak tanulni a csemetéikkel . Ötletekkel, cikkekkel és játékos feladatokkal a blogomon. Kiemelten fontosak számomra a nemzeti ünnepek és az ezek kapcsán szervezett foglalkozásaim.
Személyesen Brüsszelben adok órákat, mint magántanár, de skype-on a világ bármely sarkából elérhető vagyok.
Egyre több magyar él külföldön, ami teljesen természetes egy ennyire nyitott világban. Az, hogy ezek a családok külföldön élnek hosszabb vagy rövidebb ideig nem jelenti azt, hogy nem maradnak kapcsolatban a magyar gyökereikkel.
Én azt tapasztalom, hogy nagy igény van a színvonalas és gyakorlati szempontokat figyelembe vevő magyar történelem oktatásra a külföldi magyar családok körében.
Azok a gyerekek, akik nem az anyaországban nőnek fel, vegyes házasságban vagy tisztán magyar családban, összetettebb identitással fognak rendelkezni, mint magyarországi magyar társaik. Hiszen ‘megkapják’ a szülőkét (a nyelvvel együtt), emellett pedig az adott országét (országokét) is ahol felnőnek.
Sok, ugye? De a gyerekek ezt teljes természetességgel tudják kezelni ha megkapnak minden ismeretet.
Ha lehetőséget kapnak, hogy megismerjék a szülők által hozott identitásokat a nyelv, kultúra és történelem által, akkor ezek magabiztosabbá teszi őket.
Ezt az iskola nem tudja megadni, ezen külön kell dolgozni. Magántanárként ez a legfontosabb feladatom.
Miben más így tanítani?
Először is kiemelném, és megköszönném, a szülök támogató hozzáállását. Ami nagyban érezhető a gyerekek tárgyhoz való viszonyulásán.
Emellett a nemzetköziség a tartalomra is hatással van. A történelmet nem lehet csak egy szemszögből bemutatni. A találkozási pontokat külön is kell vizsgálni. Több figyelmet kell fordítani a kapcsolatokra.
A honfoglalást tanítottam egy csoportnak és beszélgettünk róla, hogy a besenyők és a bolgárok megtámadták a magyarok szállásterületét. Mindenki egyetértett abban, hogy ez nem volt ‘szép dolog’ a támadóktól, hiszen tudták, hogy a magyar harcosok nagy része nincs ott. Erre én annyira akkor és ott nem figyeltem, mert a hágók neveire és annak fogalmának a megtanítására fókuszáltam. A következő órán, az egyik kislány közölte velem, hogy ‘Gabi, az nem úgy van, ahogy te mondtad! Mi nem vagyunk a bolgárok ellenségei. Én megkérdeztem az osztálytársamat, aki bolgár és aranyos. ‘ Ezen a példán is látszik, hogy milyen nagyon fontos az hogy minden szemszögből átbeszéljük a történelmet és megtanuljuk a helyén kezelni azt.
Gondoljuk csak el a szituációt, amikor német-magyar család gyermeke a belga iskolában ünnepli a november 11-t. Ha van egy kis történelmi ismeret azt sem tudja hogyan viselkedjen. Melyik csoporthoz tartozik? Anyuhoz? Apuhoz? A haverokhoz a suliban? Ő most bűnös, mert a felmenői esetlegesen ellenségek voltak? Nehéz helyzet és történelmi tudás nélkül ezt nehéz a helyére tenni.
Nagyon-nagyon fontos ezért az, hogy beszélni kell ezekről is és lehetőleg segíteni, hogy a konfliktus feloldódhasson. Segíteni, hogy a tudás segítségével megtalálhassa a gyerek önmagát a sok identitás között. Ebben pedig a történelem ismerete nagy segítség lehet.
A másik nagy eltérés amit kiemelnék, ahogyan lehet tanítani.
Ugyanis engem nem kötnek olyan szabályok, mint például az osztályozás. Szabadon lehet játszani az órán. Van idő projektekre, elmélyedésre. Az óra célja a tananyag elsajátítása is, nincs helye házi feladatnak. Fontos, hogy felkeltsem az érdeklődésüket, hogy akarják ismerni a történelmet. Miközben megtanítom azokat az ismereteket, fogalmakat amik segítségükre lesznek, hogy tudjanak tájékozódni a későbbiekben is.
Persze a másik oldalon az is ott van, hogy nekem jól kell csinálnom ahhoz, hogy eljöjjenek a gyerekek a foglalkozásra és maradjanak is. Hiszen ez egy szabadon választható külön óra az iskola után. Valójában ettől függetlenül is tényleg jól kell csinálnom, mert csak így van értelme.
A gyerekek és kistinik szerintem mindenhol ugyan olyanok.
Tanítás szempontjából azért vannak különbségek. Gyakran a magyar nyelvi illetve írás és olvasás tudásuk gyengébb a Magyarországon iskolába járó kortársaikhoz képest. Akár egy néhány fős csoporton belül is eltérőek. Ezt figyelembe kell venni az órák során. Azt, hogy milyen szövegek vihetőek be az órára, mit olvashatunk el és hogyan (együtt, vagy én olvasok fel) gondosan kell megválasztani. Fontos, hogy használják a magyar nyelvet és merjenek beszélni, ezért olyan elfogadó, támogató közeget kell teremteni órán, ahol nem érzik feszélyezve magukat. Olyan szövegeket érdemes bevinni, amelyek elolvasása még kihívás de azért sikerélményt nyújthat. Ilyenek viszont nem biztos, hogy a magyar elvárásoknak megfelelően készült tankönyvekben megtalálhatóak lesznek.
A fenti anyag 2019. februárjában az ELTE-n elhangzott előadás rövidített kivonata.
Információk a foglalkozásaimról itt.
0 Comments